2008/05/19

 

Az ünnepség református istentisztelettel vette kezdetét. Gudor Lajos, dési református esperes ünnepi prédikációjában hangsúlyozta, hogy az Isten országába meghívottak között olyan emberek voltak és lesznek, akik vallják a Wass Albert által is hirdetett alapértékeket: a tisztességet, a honszeretetet, a hűséget a szülőföldhöz. Most azok emlékeznek meg az íróról, akik között első lépéseit tette a gyermek, akik a grófi birtok hétköznapi munkáját mindennapos áldozatvállalással végezték. Ez a kopjafaállítás a tiszta erkölcsű emberek megbecsülését jelenti, akik már életükkel rászolgálnak arra, hogy a Krisztus által megjövendölt Új Jeruzsálem eleven tartóoszlopaivá legyenek. Az ilyen emberek Isten kiválasztottjai, s éppen ezért megérdemlik az utókor megbecsülését is.

Barticel-Kiss Krisztián, Feketelak református lelkésze, a presbitérium elnöke hangsúlyozta, hogy ma még bátorság kell ahhoz, hogy Feketelak népe egy emberként kiálljon a Mezőség nagy írója mellett, emlékezve arra a sok szép és segítő cselekedetre, amit a fiatal földesúrtól kapott, és emlékezve azokra az írásokra, amelyeket végre az utóbbi időben már maga is olvashat: amelyek révén éppen az ő életük vált magyar- és világirodalmi értékké.

A szív, a Szentlélek törvényeire hivatkozott a lelkész, a mi értékeinkre az irigy és rágalmazó távolmaradókkal szemben. Befejezésül Wass Albertnek egy „erre a napra” és szeretett népéhez szóló „küldeményét csomagolta ki” az 1960-as években befejezett Kard és kasza című regényből. Az üzenet Vasasszentgotthárd, Feketelak, Pulyon népeihez szólt. Ma is a hűség és igazság üzeneteként adhatjuk tovább:

„Magyaroknak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva csak magyarságotokban s magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen megtervezett benneteket, egyenként és külön-külön. Ne feledjétek ezt soha. Aki közületek magyarnak nem jó, az embernek is csak alávaló lehet.”

A lelkész kifejezte a helyi egyház presbitériumának azon vágyát, hogy a cinteremben felállított Emlékoszlop és környéke emlékhely, tiszta hely, szent hely, azaz szentélye is legyen a magyarságnak. A szórványmagyarságnak, a tömbmagyarságnak vagy az emigrációban magyarságukat őrzőknek, akik a jövőben ide fognak zarándokolni, hogy az író műveire emlékezve saját lelkük is a nyugalom és békesség helyévé váljék. Az egyszerű emlékjel azt jelenti, hogy Isten törvénye, a Szeretet törvénye, a megértés törvénye hívságainknál, önzőségeinknél és gyűlölségeinknél magasabb rendű alapelv, s ezt szolgálta írással és tettel Wass Albert is egész életében.

A feketelaki egyházi kórus énekei után Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Kultúra Lovagrendje képviseletében leplezte le a nemzet szalagjával átkötött, „egy fejjel” az ünneplők fölé magasodó Wass Albert Emlékoszlopot. Beszédében megköszönte vitéz Horváth Miklós Vendel, Belgiumban élő lovag jelentős anyagi segítségét és Rosengart Béla fafaragó munkáját. A Kultúra Lovagrend megtiszteltetése azt a Wass Albertet tekinti példaértékűnek, aki írásai mellett életével is a magyar nemzet iránti hűséget és lovagiasságot képviselte, bárhol is fogyasztotta el a száműzöttek kenyerét. Az Emlékfa a „vésett írás”, a kopjafafaragás művészi és szimbolikus nyelvét alakította egyénileg Wass Albert beszédes emlékezetévé. Intelligencia, „lámpás-sors”, szellemi kisugárzás, a többszöri fészekrakás végzete, a tavasz, a megújuló május hirdetése belefoglaltatott az Emlékoszlop üzenetébe.

Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári TÉKA Művelődési Alapítvány elnöke a népi tradíció ismerőjeként és folytatójaként beszélt a táj nagy szülöttjéről. Ő is a Kard és kasza írói hagyatékának egy fontos elemét hangsúlyozta. „Hont foglalni alkalmas a kard (…), de megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával.” Wass Albert példája a hétköznapi életben is mértéket jelent a falu és a mezőségi nép számára.

Dr. Máté András, Kolozs megye magyar képviselőjelöltje az előtte szóló gondolatához kapcsolódva azt emelte ki Wass Albert örökségéből, hogy nemcsak kenyérrel, de lélekkel is él az ember: Wass Albert regényei és versei a hétköznapok gondjaiban is élni segítenek. Az író azok közé tartozik, akik azért tettek, hogy a sokak által szomorúan megénekelt „Holt-tenger” az élet és az élni akarás mindennap megújuló tengere legyen.

Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, Wass Albert félszáznál több könyvének megjelentetője bibliás időkre emlékeztetően „testvérként” szólította meg az ünneplő közösséget. Hangsúlyozta, hogy őt egy másik közösség, a Kráter alkotó- és munkatársi csapata küldte ide, a lélekben is ünneplőbe öltözők közé. Pünkösd óta harmadik helyen emlékeznek meg Wass Albertről. Taksony és Zalaegerszeg szoborállítása után most – a Wass Albert szívének legkedvesebb helyen – a mezőségi dombok között élő magyarság is maradandó „jelet hagy” író szülöttjére emlékezve, kortársnak és utókornak egyaránt. A száz éve született író-óriás – a falra tett térképen is kimutatva – negyvenhetedik emlékhelyét ünnepli Magyarországon a világ magyarsága körében. Petőfi és Jókai óta talán nem volt olyan magyar író, akit saját olvasóközönsége a lelkében ilyen magasra helyezett volna.

A Kultúra Lovagrendjének oszlopállítása külön kiemeli a feketelaki nap jelentőségét, hiszen különböző népek és nemzetek lovagtársadalma állította az oszlopot élő jelként mindenféle sovinizmus, irredentizmus és előítélet ellenében. Wass Albert örökségének vállalásához tegyük hozzá a mindenkori Pünkösd szellemét: nyitott lélekkel és nyitott ajtókkal vár a mi népünk segítő társakat a világ minden tájáról. A Mezőség mindennapja legyen egy parányi Pünkösd, bátor ünnepe a magyar léleknek.

Az avatási ünnep záróhangját ismét Barticel-Kiss Krisztián, a közösség lelkésze adta meg. Feketelak templom- és iskolaalapító népe előtt mérték- és értékadó személyiség Wass Albert. Ember- és hazaszeretete elévülhetetlen példa.

A helyi közösség vezetői és a vendégek a szamosújvári TÉKA Alapítvány feketelaki csűrjében még sokáig együtt maradtak. Idősebbek ajkáról szólt az emlékezés, az ifjak s a gyermekek táncában gyönyörködtek a meghívottak. A falu lakosainak mai elvándorlását kívánják megállítani az itteniek: perlik vissza az egyházi iskolát – hiszen ők építették –, és egy bekötőút megvalósulása a gazd